KERESD A NŐT / Lélekhangok


Te alapból oké vagy, nincs szükség ellenparancsokra

Te milyen ellenparancsokat követsz? Légy tökéletes! Légy erős!/Bírd ki! Tégy erőfeszítéseket! Szerezz örömet! Siess! Nem, nem a fogyasztói társadalom és a reklámok „titkos”, a pszichénkre ható üzenetei ezek. Olyan, a viselkedésünket alapvetően meghatározó úgynevezett ellenparancsokról-tudattalan viselkedési mintázatokról - írok most, amelyeket jó vagy rossz, de sokan követünk a mindennapokban és amelyek a boldogulásunkat szolgálnák. Vagy mégsem? Ennek járunk utána és keressük meg a ránk jellemző ellenparancsot.

olvass tovább

A szőke nő

A szőke nő feltűnést kelt, vonzó, gyámolításra szorul, naiv és kissé butácska. Társadalmunk hemzseg az efféle sztereotípiáktól, holott a környezetünkben is sok tanult, intelligens szőke hajú nővel találkozhatunk.

olvass tovább

Mitől férfi a férfi?

Köztudott, hogy egyes férfiak néha túlbecsülik önmagukat. Tévesen azt gondolják, hogy elegendő a túltengő tesztoszteron és maximumon járó potencia, a női nem máris elégedett sóhajjal nyugtázza e csöppet sem nagy erőfeszítést igénylő állapotot.

olvass tovább

Jobban félünk kinyitni szívünket, mint attól, hogy elveszítsük azt, akit szeretünk.

Inkább vállalod az érzéseid eltakarásával járó fájdalmat, mint érzéseidet, mert a fájdalmat már ismered. Óriási gyakorlatod van benne, hogy éld meg az elutasítást, bánatot, sértődést, még ha bele is pusztulsz. A másik út ismeretlensége annyira félelmetes, hogy érzéseidet felvállalva nevetségesnek, érzelgősnek, netán gyengének tűnsz, hogy tapodtat sem lépsz feljebb azon a lépcsőn, hátha még leesel.

olvass tovább

A fiúk nem sírnak

Nehéz hetem volt. Érzelmileg nehéz. Mondhatnám, hogy nőként nehéz, mert egészen mély dolgokkal szembesülhetek. Ehhez a szembesüléshez azt hiszem, már leginkább az vezet, hogy rendbetettem a női részemet. Ez elengedhetetlen volt, hogy őszinte figyelemmel tudjak fordulni a férfiak felé.

olvass tovább

Köszönöm a rossz napokat!

  • 2025. május 14.

Köszönöm a nehéz napokat, a fájdalmat a mellkasomban. A fejemben és lelkemben zajló káoszt, a hullámokat, a hegyeket és völgyeket. Köszönöm az éjszakákat, amikor nem tudtam aludni, mert a a szívem gyorsabban vert. Köszönöm az elárasztó könnyeket. És köszönöm, hogy akkor még nem értettem miről is szól ez az egész.

olvass tovább

Úgyis talpra állok

Már túl vagyok a lebegés fázisán. Nem bambulom végig a napot, nem merengek azon, hogy vajon hol rontottam el, hol rontottad el, hol ronthattuk el. Nem keresem lélekszakadva a kezed éjjel.

olvass tovább