Nincsenek véletlen találkozásaink
Murphy vajon tényleg ennyire érti a dolgát, vagy csak megint mi gondoljuk túl az egészet? Vagy éppen a megfogalmazhatatlansága miatt olyan szépek ezek a dolgok?
olvass továbbMurphy vajon tényleg ennyire érti a dolgát, vagy csak megint mi gondoljuk túl az egészet? Vagy éppen a megfogalmazhatatlansága miatt olyan szépek ezek a dolgok?
olvass továbbMa reggel még a reggelim is a földön landolt, a vizes pohárral egyetemben és ezt követően hosszú percekig csak álltam. Az a bizonyos „miért pont én” érzés előszeretettel integet felém és nem habozik maradni sem.
olvass továbbTavasszal újra mosolyra húzódik a szám. Lágy, meleg fénysugarak simogatják az arcom, éppúgy, ahogy egy anya a gyermekét. A nyíló virágok illata és bíbor színű köntöseik egy darabot tükröznek vissza belőlem. Hiszen én is épp ilyen sokszínű vagyok. Sok álommal, vággyal, de már elért céllal is felruházva.
olvass továbbAkármelyik irányból megközelíthetjük a témát. Sok- sok történetet láttunk, hallottunk, átéltünk és persze mindenkinek van egy nézőpontja a témáról. Az a bizonyos foglalt pasival, nővel vajon mit kezdjünk. Én személy szerint soha semmilyen körülmények között. Egyértelmű tiltólista függetlenül körülményektől, személytől, de én már csak ilyen vaskalapos vagyok.
olvass továbbA nők nagy része már kiskorában elképzelte a nagy napot, ahogyan majd hófehér ruhában bevonul a padsorok közé és a sminkjének tönkretételének elkerülése érdekében próbálja visszatartani a sírást miközben elrebegi az igen szócskát. Persze az alapkoncepció annyiféleképpen változhat, ahány nő él a földön, de a többségünk tényleg elábrándozik a nagy napról már kamasz kora óta.
olvass továbbFel volt készülve a világ. 2012. december 21-én történt volna… amikor a nagy tudósok a világvégét jósoltak. Én tisztán emlékszem, anyukám azt mondta aznap ne menjek iskolába. Jól kinevettem, mert én nem hittem benne. Mert féltett engem, aztán egy jót kacagtunk az egészen, persze csak utólag. Anya mindig azt mondta csak akkor fogom megérteni, hogy ő mit érez, ha majd lesz nekem is gyerekem. Én most őt féltem, meg a családomat. Talán hasonló ez az érzés. Nos, most ugyanez történik,mint 2012-ben. Csak az emberek tényleg meghalnak és mi ezen nem nevetünk. Nincs világvége, de könnyen lehet.
olvass továbbSokan bántanak, nem értenek; a szüleim képtelen elfogadni a döntésemet. Mások úgy gondolják, hogy csak arról van szó, hogy nem jött még el az ideje, de a hátralévő pár évben még nagy valószínűséggel megváltoztatom a véleményem. Ki kell, ábrándítsak mindenkit: az én testem, az én döntésem. Arról nem is beszélve, hogy ez a világ már nem alkalmas a gyermeknevelésre. Nevezhetsz önzőnek, felületesnek és meggondolatlannak, de én boldog vagyok így nőként, nem pedig anyaként.
olvass továbbNagyon érdekes, mert több ember által is hallottam, hogy "én nem vállalok felelősséget azért, hogy Te mit értesz meg abból amit én mondok"...Ez egy bizonyos fokig rendjén is van, mert mindenki más tudati szinten létezik.
olvass továbbAz eltelt idő ellenére úgy érzem valami nem teljes, valami mintha hiányozna. Persze, senkinek se tökéletes az élete, legyintek és folytatom a napom. Majd este az érzés újra belém hasít, és rájövök, hogy nem valami, hanem valaki hiányzik. De nem az egyedüllét ellen makacsul küzdve, hogy csupán valaki legyen mellettem, legbelül már érzem egy ideje, hát kimondom, Te hiányzol.
olvass továbbMagam sem értem teljes mértékben, hogy hogyan, de végül én is eljutottam arra az igen zaklatott állapotot előidéző szintre, amikor azt tudom csak mondani: „Csessze meg, ennél többre már nem vagyok képes, lesz, ami lesz!”
olvass továbbCsak ülni mellette és nem félni. Nyugodtnak lenni. Nincs bennem semmi kétkedés. Nincsenek már titkaim. Csak nézni őt. Üres lettem, de mégis annyira csordultig. Valóban szerelmes vagyok, úgy egyetlenül.
olvass továbbEgy, de igen kényes kérdésem lenne! Mitől nő a nő? Örök téma, mint a létünk s az összes más téma is, mert az igazság az úgy is tőlünk független. Most úgy tűnik, hogy akkor nő a nő, ha:
olvass továbbBár a lélek egészsége egyre nagyobb szerepet kap napjainkban, még mindig hajlamosak vagyunk szemet hunyni, hogy ha magunkon, vagy egy hozzánk közel álló emberen véljük felfedezni a depresszió jeleit, és megmagyarázni különböző indokokkal, tagadva egy valós, létező, és rendkívül veszélyes betegséget. Íme, a depresszió legjellemzőbb tünetei. Fontos, hogy az alábbi tünet együtteseket ismerjük fel, és ha felfedezzük őket, ne legyintsünk vállvonogatva, hogy ugyan, ez csak átmeneti rossz periódus.
olvass továbbVajon mennyivel lennék több nagyobb keblekkel? Mert igaz, hogy az Insta celebeket mind bőségesen megáldotta a természet, vagy a sebész kése; de azzal, hogy ráadásul még ki is teszik naponta közszemlére, hány nőt aláznak porrá az ártatlannak tűnő lájkvadászat közben? Mióta dominálnak ennyire a már-már irreális külsőségek?
olvass továbbSzenvedély, szerelem, dráma. De kiért és miért? Vajon tényleg igaz? Azt hiszem, a vágyainkat ma már hajlamosak vagyunk szentimentálisan kezelni. És kezdem megérteni, hogy a vágyakozás nem biztos, hogy egyenlő az igazi szeretettel. Ebből még bármi lehet, ez csak a kezdő löket, ami elindíthat két embert egymás felé. A vágy lehet igazi, de még távol áll a szerelemtől.
olvass továbbMár gyerekkorunktól kezdve látunk mintákat arra, hogyan élnek a szüleink, nagyszüleink. Ezekből a mintákból felnőttkorunkra igyekszünk kiválogatni, mi az, amit mi szeretnénk alkalmazni a párkapcsolatunkban, és persze fogadalmakat teszünk, mi az amit „tuti biztos „sosem fogunk úgy csinálni, ahogy a felmenőink.
olvass továbbRájövünk majd egyszer, hogy az életben nincs kevésbé fontos. Amikor valami közel kerül hozzánk anélkül, hogy számítanánk rá kérdezés nélkül válik azzá. Nem lesz semmi ami megkérdőjelezné, mert a nap végén az számít, hogy ki az akiben igazán önfeledten otthon lehetünk a hétköznapokon is, amiben vannak feladataink. Akivel önmagunk lehetünk anélkül, hogy szerepet kelljen játszanunk.
olvass továbbMost kemény leszek. Gyenge idegzetűek jobb, ha tovább lapoznak. Tessék már végre megérteni, hogy minden belőlünk ered! Egyáltalán nem véletlen, hogy ki az, akibe belebotlunk, és mi történik velünk egy kapcsolatban! Ha nincs kapcsolatunk az is jel! De az is belőlünk fakad! Rólunk szól!
olvass továbbSzeretném leszögezni, természetesen tudom, hogy vannak kivételek, és tisztelet a kivételnek, illetve azzal is tisztában vagyok, hogy mi nők sem vagyunk tökéletesek, és igen mi is rendelkezünk némi önző, és egoista hajlammal, de, ha tetszik, ha nem, a férfiak, sajnos, ők még mindig ezerszer önzőbbek, és egoistábbak, és sajnos vannak, akik ezt tudják magukról, de nem hajlandóak tenni ellene... épp ezért ne is csodálkozzanak, hogy miért hagyják el őket a nők…
olvass továbbHa ezt olvasod, ideje felkaparnod magad a földről és szembeszállni a félelmeiddel. Emlékezned arra, hogy ki is vagy valójában. Szállj harcba magaddal és vívd meg a csatát.
olvass tovább