KERESD A NŐT / Lélekhangok


Annyit ostorozzuk magunkat olyan dolgokért is, amikről nem tehetünk

Annyit ostorozzuk magunkat olyan dolgokért is, amikről nem tehetünk vagy amik teljesen természetes dolgok lennének. Én például mindig azt hallgattam gyerek és fiatal felnőtt koromban is, hogy túl érzékeny vagyok. Mélységesen szégyelltem magam emiatt. Pedig legtöbbször olyankor hangzott el ez az érzékenységemet leszóló megjegyzés, amikor megbántott valaki.

olvass tovább

Félsz vagy szeretsz?

Szeretni vagy félni: melyik legyen? Muszáj dönteni? Miért kell e kettő közül választani? Lehetne szeretve félni, vagy félve szeretni – szeretni és félni. Persze jó volna nem félni, de ha egyszer tétje van! Akkor sem kötelező félni, mégis megtesszük szorgalmasan. Igazad van.

olvass tovább

Választhatunk életszemléletet

Fáradt vagyok és tehetetlen. Hozzászoktam, hogy az ember életében magaslatok és mélységek váltakoznak. De amikor egy mélység következik, rendre visszavágyom a gyermekkorba, amikor még olyan szupernek tűnt a felnőtt lét. Gondolom minden ember életében vannak olyan szakaszok, amelyeket túlélő üzemmódban lehet csak kibírni.

olvass tovább

Mitől veszíti el az érdeklődését az egyik fél a kapcsolat iránt?

  • 2023. június 29.

Akármilyen módon is ér véget egy kapcsolat, talán az egyik legfájdalmasabb kérdés az, hogy vajon miért veszítette el az érdeklődését irántunk a másik? Sokszor magunkat okoljuk ebben a helyzetben és nehéz tiszta fejjel mérlegelni, hogy mi állhat valójában a dolog mögött. Egy párterapeuta elmondja, hogy mik a leggyakoribb okai az érdeklődés elvesztésének.

olvass tovább

Szeretem azt az embert, akivé melletted válok

Nem győzöm elégszer elmondani, hogy mekkora ajándék vagy a számomra, mert szeretem azt az embert akivé melletted válok. Egy sokkal jobb emberré napról napra, de ezt te is így érzed, hisz látom rajtad az életed is rám bíznád. Napról napra egyre jobban erősödik bennem ez az érzés, és minden reggel amikor felkelek hálát adok az égnek, hogy te vagy nekem!

olvass tovább

Elfáradtam

A lelkem nehéz, mázsás súlyként nehezedik a mellkasomra, félig töltött poharam az asztalon pihen. Már megint ide vezetett az életem útja. Egy újabb kapcsolat, ami az örökké helyett csak évekre szólt, egy újabb távozó, egy újabb lehetséges jövő és egy újabb koppanás a földön.

olvass tovább