Egy süllyedő hajóban ültem
Hajlamosak vagyunk minden rosszul elsült dolog miatt magunkat ostorozni, ami az életünkben volt. Magunkban keresni a hibát és mindenért önmagunkat okolni. Eddig én is ezt tettem, amíg be nem láttam …
olvass továbbHajlamosak vagyunk minden rosszul elsült dolog miatt magunkat ostorozni, ami az életünkben volt. Magunkban keresni a hibát és mindenért önmagunkat okolni. Eddig én is ezt tettem, amíg be nem láttam …
olvass továbbFélreértés ne essék. Nem arról van szó, hogy már nem akarok beleszeretni senkibe. De már nem tartok attól, hogy megsérülök. Ha mégis, már fogom tudni kezelni, hiszen már van benne bőven tapasztalatom. De most úgy érzem, egyedül akarom megtalálni a boldogságot.
olvass továbbElőfordult már Veled, hogy megbántottak? Vagy az, hogy úgy érezted, túlságosan megszerettél valakit? Éreztél már érdemtelenséget sikerélmény vagy más jó dolgok miatt, ami Veled történt? Féltél már bármitől? Menekültél már gondolván, „ha messze vagyok tőle, akkor talán elmúlik”?
olvass továbbStrukturálatlan a lelked, de nekem azért bejön. Ezt nem mondták még, ugye? Persze, hogy nem, de azt már biztos hallottad, hogy meghalnék érted, hogy te vagy a mindenem, és hogy apám jobban bír téged, mint az előző pasijaimat. Na, igen.
olvass továbbEgy kataklizma becsapódik az életünkbe, és onnantól kezdve más szemmel tekintünk az emberekre. Vagy mindenkiben keressük a jót, és az értékeket, és elkezdünk hinni abban, hogy mindenkiben ott lapul a jó, mint alapvető emberi tulajdonság. Vagy rettegve kémleljük, hogy ki az, aki a valós arcát emeli felénk, és ki az, aki álarc mögül kémleli a világunkban zajló eseményeket.
olvass továbbMi nők gyakran panaszkodunk arról, hogy nem tudjuk, mit szeretne a férfi, hogy szerepelünk-e a jövőképében, vagy csak a jelent tesszük együtt tartalmasabbá. Morfondírozunk magunkban, próbáljuk kitalálni a gondolatait, de a bizonytalanság napról napra elveszi belőlünk az életerőt. És van, amikor mindezt a bizonytalan légkört, mi nők teremtjük meg.
olvass továbbNagyon fontos, hogy a rengeteg elvárás, határidők, teendők és eleve a felgyorsult világ forgatagában önmagunk tudjunk maradni. Nem szabad hagynunk, hogy a sok külső inger, a sok kívülről érkező vélemény és hang elnyomja a saját belső hangunkat.
olvass továbbMár azelőtt építem a falakat, hogy megszólaltál volna. Ráérős munkásként, aki néha elciccent egy sört két tégla lerakása közben, amikor azt érzi, hogy most jó, most hátradőlhet picit. De mindig ugyanaz a vége.
olvass továbbAz egyik legtöbbször nekem szegezett kérdés, hogy hogyan tartható fenn a vágy egy hosszútávú kapcsolatban. Szerintem ez mindannyiunkat foglalkoztat, hisz félelmetes pont lehet egy kapcsolatban, amikor alábbhagy a tűz. Felmerülnek ugyanis a kérdések, hogy mi van, ha akkor majd megcsal a párom, esetleg én gyengülök el, és lépek félre? Esetleg hogyan tudunk leélni sok-sok évet a kezdeti szenvedélytől mentesen? Mi van, ha a lángolást felváltja az ellaposodott rutinszex?
olvass továbbSzeretem az életet. Nevetni, sétálni, enni, ölelkezni. Már szeretem. Annak ellenére is, hogy a munkám miatt el kell merülnöm a mélységbe, és ott aztán minden ok meglenne arra, hogy ne szeressem.
olvass továbbAmikor engem választottál én pedig téged, valami megfoghatatlan, de részletekben kimondott szerződés jött létre köztünk. Azt szívből sajnálom sok esetben, hogy ennek megszegése nem jár semmiféle jogi következménnyel, mert végigkövettem már, hogy nagyobb kárt tud okozni, mint egy csoki ellopása boltból.
olvass továbbHuszonévesen képesek vagyunk fejest ugrani abba a bizonyos élet nevű valamibe, hogy mindent, de tényleg mindent megtapasztalhassunk. A legjobb azonban az, ha képesek vagyunk mások hibáiból is tanulni és nem visszük mindenáron vásárra a saját bőrünket. Ha közeledsz a 30-as álom, vagy inkább rémálom határhoz, sok mindent átértékelsz magadban. Íme, néhány dolog, amin minden 30-as nő átesik!
olvass továbbEgy jó barátom a napokban azt mondta: „Vedd észre, félnek tőled a férfiak!". Emlékszem arra, hogy abban a pillanatban, amikor ez a mondat elhagyta a száját az agyam leblokkolt, és azt gondoltam, ha most előttem állna, valószínűleg, csak kérdőn néznék rá. A baj csak az, hogy tudtam, igaza van.
olvass továbbAzt mondják idővel minden könnyebb lesz, elszenvedett sérelmeink halványulnak, megkopnak, míg végül a semmibe vesznek. Azt mondják, ha összetörik a szíved, meggyógyul és jön más, aki megragasztja. Az igazság azonban az, hogy csak te ragaszthatod meg azt, de mi van akkor ha képtelen vagy rá?
olvass továbbA veszekedések, civakodások már napi szinten előfordulnak. Az érzelemmentesség szinte tapintható. Általában csak az egyik fél részéről, a másik pedig még jobban megjáratja lelki motorjait hátha vissza tudja még lökni ezt az egészet a medrébe.
olvass továbbEgyszer meg kell tanulni azt az igazságot, hogy néha jobb elengedni személyeket és élethelyzeteket, még akkor is, ha sokszor foggal-körömmel ragaszkodnál hozzájuk. Nehéz lesz kezdetben, ez biztos. De olykor jobb rátalálni a saját utunkra, mint eltévedni olyan dolgok miatt, amelyek nem minket szolgálnak.
olvass továbbMára már eltűnt a bőrömről mohóságod kék ujjnyoma. Többet adtál két fekve kimondott félmondattal, mint amennyit el tudok viselni. A lét elviselhetetlen könnyűsége nehezedett rám, én meg kicsúsztam alóla.
olvass továbbNem tudom mi ez, de mosolyodban ébredni most jó. Belesüppedni ebbe az érzésbe, nem félni attól, hogy mikor fordul ellenem, csak ízlelni a pillanatot, hogy te és én. Hogy még lehet belőlünk valami.
olvass továbbNem tudok semmit sem. Talán ez nem is olyan nagy baj – bár irgalmatlan nehéz nem agyalni. Érzem, hogy a mentális teremben vagy száz kérdés lebeg egyszerre, melyek sürgetően, követelőzően várják, hogy sorra kerüljenek. Válaszolj meg!
olvass továbbNagyon sokan azt hiszik, ha magukra gondolnak, a saját fejük után mennek, saját értékrendjüket képviselik, és azt teszik, ami nekik jó, akkor önzők lesznek, akik nem gondolnak másokra. De valóban attól válunk önzővé, ha azt az életet éljük, ami számunkra helyes és örömet ad?
olvass tovább