Kövess minket Facebookon.
Szabó Rebeka
Arra már rég rájöttünk, hogy az emberiség mozgatórugója végülis a boldogság keresése. Még, ha élethosszig tartó, akkor is. Kérdés, hogy vajon végig lehet-e csinálni egy életutat boldogtalanul?
olvass tovább
Kövesfalvi Carmen
Eltelhetne úgy egy este, hogy nem pazarolom a perceket jelenetekre, miket már ezerszer láttam azelőtt. Hogy nem szorítok magamhoz egy aranyos, vattával kitömött játékot, pótolva valakinek a hiányát, kit még nem is ismerek.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Idejét sem tudom már, mikor aludtam egy jót igazán. Arról pedig már mind hallhattunk, hogy, ha van valami, ami rendkívül destruktív módon hathat mind a mentális, mind a testi épségünkre, az bizony az alváshiány.
olvass tovább
Tóth Éva
Sokan a külvilágnak élünk. Számít, a presztízs, fontos, hogy mit lát belőlünk a nagyérdemű közönség. Dobáljuk fel a közösségi oldalakra minden pillanatainkat, idézeteket, gondolatokat, fotókat, élményeket osztunk folyamatosan. A kapcsolatainkat vagy éppen a párkeresésünket is a nyilvánosság előtt éljük.
olvass tovább
Szabó Alexandra
Éveken át húzódott a héja nász közöttünk, a lelkünk cibálása. Elfáradtam. Már nem kapok tőled annyit sem, mint régen, te mégis néha még ki-kinyitogatnád ezt a fiókot, aztán becsapnád újra, amikor valaki rajtakap a nosztalgián. Csak rajtam áll a saját boldogságom, ezért úgy döntöttem, hogy bátor leszek meghozni egy végzetes döntést.
olvass továbbNapjainkban egyre több lehetőség kínálkozik a nők számára is az üzleti életben. Sőt, mi több, nagyobb számban jelentkeznek főiskolára/egyetemre, mint férfi társaik. Összegyűjtöttük a legnyomósabb érveket, amik bizonyítják: a nők sikerre születtek.
olvass tovább
Szabó Alexandra
Soha nem találkoztam még közelről az öngyilkosság jelenségével. Csak hírekből és statisztikák alapján hallottam, ahogy szakemberek fejtegetik, hogy miért lépi meg valaki ezt, ezért nem is akartam mélyen beleásni magam egy ilyen nem túl vidám témakörbe. Aztán egy hétfő reggelen elért engem is a hír: valaki, akivel addig minden nap találkoztam, beszéltem, dolgoztam, úgy döntött, hogy nem akar tovább élni.
olvass tovább
Szabó Alexandra
Azt gondoltuk, hogy menni fog, ebben az esetben most nem veszítjük el a kontrollt. Mantráztam magunknak és egymásnak, hogy most úgysem ragadnak magukkal az emóciók, hiszen nem olyanok a körülmények, és különben is, nem illünk össze. Aztán egyszer csak arcon csap az igazság: hiába helyeztük racionális alapokra az egészet, mégis sikerült érzelmekkel beleélni magunkat a történetbe. Még akkor is, ha ez csak illúzió volt.
olvass tovább
Mertain Lilla
Életem során bátran mondhatom, hogy sokszor voltam erős. Nagyon erős. De elsősorban nem magam miatt. A körülöttem élőknek. Bárkinek, akinek kellett a támaszt nyújtó kezem. Úgy érzem mindig is és most is olyan vagyok, mint egy hatalmas kő, amit nem lehet olyan könnyen kettétörni. Olyan, mint a tűz, amit nem olyan könnyű eloltani, és olyan, mint a víz, amit nem lehet olyan könnyen elzárni. Soha nem akartam és nem tudtam nemet mondani, senkinek, és semminek…ez sokszor volt hiba…
olvass tovább
Virág Klaudia
Mikor az ablakunk zárva, sokszor a fény is alig szűrődik be rajta, eltakarja a függöny is, és talán olyan rég nem nyitottuk ki, hogy már a zár is elromlott, berozsdásodott rajta. Kinyitnánk, de olyan rég használtuk, hogy már azt is elfelejtettük, hogyan működik. Milyen érzés, mikor a szívünkkel is ezt tesszük?
olvass tovább
Király Eszter
Egy kapcsolat megszakadása is gyász, veszteség, és ugyanúgy végig kell vánszorognunk a lelki feldolgozás fázisain. A ránk szakadó magány jobban sajog, mint a fizikai érintés hiánya. Önostorozó lélekéheztetésbe kezdünk, ami szomorú, magányos cselekedet, és ha túl sokáig végezzük, életstílussá válhat, zsémbes, irigy, besavanyodott, rosszmájú embert formálva belőlünk. Pedig aki elment, nem vitte magával a napot. Nem kell a tükröket letakarni, és nem kell megállítani az órát az ő kedvéért. Számunkra nem állt meg az idő.
olvass továbbMa megint nehéz volt az ébredés. Igazából legszívesebben napokat aludnék végig ilyenkor. Ismerős az érzés, ismerős a testemet átjáró reakció, mégsem lehet megszokni. Ennyi év után még mindig nem tudok komfortosan mozogni a szorongásaimban.
olvass tovább
Szabó Alexandra
Ugye, hogy milyen nehéz elmerengeni azon a rengeteg csalódás és vakvágány után, hogy van esetleg valaki, akit érdekel, hogy miért van rossz kedved, napod? Aki végig szeretné hallgatni a sötét gondolataidat, hogy megbeszélje veled azokat, aztán együtt kikászálódjatok a negatív spirálból? Amikor egy ilyen emberrel kerülsz kapcsolatba, hirtelen megtapasztalod azt az ismerős érzést, amit a szüleidtől kaptál mindig: újra megtapasztalod, hogy milyen, ha valaki úgy szeret, ahogy vagy.
olvass tovább
Tóth Adél
Manapság egyre többet hangoztatják az önszeretet fontosságát, a belső béke megtalálását és az önmagunk elfogadását. Úgy hiszem, ennek különös jelentősége van a mai időkben. Nem véletlen, hogy sokszor ebbe futunk, hiszen ebben a felgyorsult ingergazdag világban valahogy nehezebb megtalálni a belső békénket.
olvass tovább
Tőrincsi Tímea
A nem tudás és a nem tudni akarás lehet az egyetlen, ami szerencsétlenné tesz. A legtöbb félreértés és szenvedés abból adódik, hogy a másiknak mit kellene megtennie nekem. Értem. Semmit! Bosszant, hogy se nem gondolatolvasó, se nem tudom kézi vezérlésre rakni. Hogy nem tudja, mit, hogyan tegyen, hogy szerethessem és cserébe végre én is szeretve érezzem magam? Mit nem lehet ezen megérteni? Hát erről van szó! Ismerős, ugye? Ha igen, gyorsan hagyd abba, mert a legnagyobb szenvedést épp ez az érzelmi hozzáállás okozza. Amíg állítólag szeretsz. Állítólag.
olvass tovább
Király Eszter
A fizikailag elérhetetlen férfinek nincs különösebb ismertetőjegye. Lehet, hogy álomférfi, lehet, hogy lehozná a csillagokat, lehet, hogy a tenyerén hordozna, lehet, hogy gyertyafényes vacsorára hívna, és lehet, hogy előtted lépne be az étterembe, mert lehet, hogy tudja, ezt így kell. Lehet, lehet… A lehetőség, a tétova remény szavai. A fizikailag elérhetetlen férfi azonban nem hús-vér, nem tapintható, csak egy arc a kijelzőn, egy pixelpasi, akit soha nem érintettél, nem érezted a testének melegét, soha nem láttad, és nem tervezett veled randit.
olvass tovább
Varga Emese
Kell neki a homlokcsók, a „meg tudod csinálni”. Kell a kézszorítás és a rajta felejtett büszke tekintet. Szüksége van a kedves szavakra, hiszen legbelül ő is törékeny.
olvass továbbAz emlékeinket gondosan elhelyezve egy zsákban a hátunkon cipeljük. Ragaszkodunk hozzájuk, mert ez az egyetlen dolog ami örökre megmarad a múltunkból és az állandóan változó, múlandó énünkből. Őrizgetjük őket, mert ezekhez tudunk visszasétálni egy önmarcangoló találkozásra amikor csendben elkezd távozni mellőlünk minden. Közben hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, hogy ezeknek a nehezékeknek a súlyai csak megtörnek bennünket.
olvass tovább
Mounaji Barbi
Valahol mélyen mindannyian a lelki közelségre vágyunk. Arra a pillanatra, amikor egyszer csak megérezzük a másik ember szívét. Egészen közel a miénkhez.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Az élet olyan kegyetlenül tud bántani. Megannyi teherrel szór meg, ami alatt roskadoznak az acél lábaink. Szívós, erős, kitartó lábak ezek. Bírják a strapát, egészen addig, amíg a lélek fel nem adja. Mert a lélek a hajtóerő, amit ha támadás ér, hiába vannak acélból a lábak, elgyengülten vonszolják csak a testet.
olvass tovább
