Rossz szerelmet választunk
Egy reggel furcsán ébredtem. Nem értettem magamban ezt a sok feszítő érzést. Mi szorít ennyire belül? Mi az, ami miatt nincs kedvem semmihez? Miért érzem úgy, mintha egy háborúból tértem volna vissza?
olvass továbbEgy reggel furcsán ébredtem. Nem értettem magamban ezt a sok feszítő érzést. Mi szorít ennyire belül? Mi az, ami miatt nincs kedvem semmihez? Miért érzem úgy, mintha egy háborúból tértem volna vissza?
olvass továbbIdővel fakulnak a képek és a hangok, de még sokszor felsejlenek a gesztusaid és az illatod. Néha olyan, mintha még mindig velünk lennél, aztán mintha csak egy röpke álom lett volna minden Veled töltött év. Még mindig naponta eszünkbe jutsz, de legalább már nem olyan szívbemarkoló minden egyes alkalom. Habár nem érinthetünk meg, és soha többé nem hajthatjuk mellkasodra a fejünket, de reméljük tudod, hogy örökké szeretünk Téged.
olvass továbbA kapcsolati státuszom…. Egyedülálló? Nem. Kapcsolatban? Nem. Nos, akkor? A közkedvelt és közutált közösségi oldal tartogat még olyat, hogy bonyolult.
olvass továbbVajon ki „vette kölcsön” a kedvenc farmerdzsekidet, amit az egész házat feltúrva, őrjöngve kerestél? Ki volt az első, aki elmondta Anyának, hogy nem csináltad meg a ház körüli teendőidet, így nem kellene elengedni sehova estére? Ki mászott éjszaka az ágyadba, mert a vihartól nem tudott elaludni? És végül, ki készített fel a nagybetűs életre? A lánytestvéred.
olvass továbbMit tegyél, ha fülig belezúgtál életed szerelmébe, akiről kiderül, hogy rosszfiú, és csak arra kellesz neki? Hogyan vess véget egy szívet tépő, se veled-se nélküled kapcsolatnak anélkül, hogy összeroppanj? Van még remény, hogy megszelídítheted? A Síró Lány fiktív leveléből és a válaszból talán te is ihletet meríthetsz, ha éppen ebben a cipőben jársz. Hiszen bárkivel megtörténhet.
olvass továbbNőként, férfiként, mindig várjuk azt, hogy a dolgok egyszer csak működjenek maguktól. Csakhogy gyakran egyetlen lényeges részletet felejtünk el.
olvass továbbNéha elgondolkozom azon, mit keresek még itt. Régen folyton világot akartam látni. Alig vártam, hogy elkezdhessem az egyetemet, hogy legalább egy félévet külföldön töltsek. Szerettem volna látni, mi vár rám. Mi vár rám, túl az ismerten.
olvass továbbAkit szeretünk, abban megbízunk. Nem tudok elképzelni bizalom nélkül egy párkapcsolatot. Mert csak úgy adhatom magam oda mindenestül a szeretett férfinak, hogy a bizalom nem kérdés, nem kiváltság, nem egy légbuborék, hanem egy szilárd alap, amely nélkül halott egy kapcsolat.
olvass továbbA sorsod, amit jelenleg élsz, a személyiséged kivetülése. Ez egészen addig így van, amíg nem untad meg a saját drámád főszereplőjét, aki te magad vagy. Egészen addig így van ez, amíg fel nem ismered, hogy a kellékek, a díszletek, a helyszínek és a szereplők mind-mind egy általad konstruált színmű részei a saját életedben.
olvass továbbA gondolatoknak hatalma van. A kimondott szónak már teremtő ereje, két ember viszonylatában. Napjainkban a fizikai agresszió egészségesebb elmében és szervezetben nem elfogadott. Az, hogy tettel ártok a másiknak, ezzel megakadályozva, hogy ő jól érezze magát, elfogadhatatlan társadalmunkban. De mit mondanak a szavakról?
olvass továbbNagyon sokszor éreztem már úgy, hogy azok az emberek, akik sokkal szenzitívebbek, mint az átlag, azok kilógnak a sorból.
olvass továbbEmlékszem még Meg Ryanre, a Francia csók című filmben… emlékszem, ahogy részegen odaveti minden szembejövő delikvens úriembernek, hogy „minden férfi f.szkalap”. Persze valójában a fájdalom beszélt belőle. Ahogyan sokunkból a fájdalom és elkeseredettség beszél, amikor szidjuk az ellenkező nem tagjait, meg a többit… na meg az egész kollektív világot, ami körülvesz.
olvass továbbÓóó, azok a csodálatos első randevúk, amikor órákon keresztül készülsz, fogalmad sincs, hogy mit vegyél fel, a pasi meg virágot hoz, és kinyitja neked a kocsiajtót. Aztán, amikor meg már benne vagytok a kapcsolatban, egészen máshogy lesz minden, durván megváltoznak a dolgok. Persze nem lehet általánosítani, de azért van a következő felsorolásban némi igazság. Nemde?
olvass továbbSzeretnék nem félve gondolni rád. Szeretném hinni, hogy a pillanat a miénk lehetne.
olvass továbbMikor a taxi megállt a ház előtt, egy éppen tolató teherautó miatt, talán az alkohol, vagy csak zuhogó eső és nosztalgia hatására, de eljátszottam a gondolattal, hogy felcsöngetek hozzád.
olvass továbbBárcsak elmondhatnám az elmondhatatlant. A mosolyom mögötti csendes keserű-édes titkot, hogy mindenhol Téged kereslek a szemem sarkából. Elmondanám a mögöttes tartalmakat, betenném a hiányzó puzzle darabkákat, de nem felelsz, így csak a kétségek maradnak.
olvass továbbFutok. Állva, egyhelyben, csendes üvöltéssel, könnybe lábadt szemekkel, arcomon derűvel. Adok, adok, és adok. Elfogyok. De tényleg adok? Vagy csak úgy teszek? Valójában a töredékét sem mutatom meg annak, aki vagyok. Még csak nem is adok, és kapni sem akarok.
olvass továbbHol volt, hol nem volt. Az Óperenciás tengeren is túl, élt egy herceg. A herceg egy csodaszép palotában lakott. A palotának hatalmas nagy ablakai voltak, de sajnos egyiken sem tudott bejutni a ragyogóan fénylő napsugár, mert mindenhol a sötétség uralkodott, ahogy a herceg szívében is. Magányos volt, de egyben makacs is.
olvass továbbArra vágyom, hogy felismerj. Úgy ismerj fel, hogy a szavaim és a cselekedeteim mögött is látod azt, ami belőlem hozzád tartozik. Az a rész azonos bennünk, és ha végre felismernéd Önmagad, összekapcsolódhatnánk.
olvass továbbEz már a sokadik búcsúm lesz, tudod két éve újra és újra megteszem. Mindig azt hiszem, hogy ez az utolsó, aztán jön egy újabb. Elbúcsúztam tőled, amikor azt éreztem boldogtalan vagy mellettem, de itt tart a megszokás.
olvass tovább