2. KERESD A NŐT
  3. Szívvonal

KERESD A NŐT / Szívvonal


A párkapcsolati szünet csak elodázott búcsú?

Szívem, tartsunk szünetet, mondjuk rezignáltan, fáradtan. Energiánkat alattomosan elszívják a feszült csendek, az egymásba mérgezett tőrként döfött szavak, a parttalan viták, amikor befogott füllel sikít az egonk, és mindkettőnk a magáét hajtja. Dobáljuk a sérelmeket, pattog a szeretetlen-labda oda, vissza, ebben túl tehetségesek vagyunk.

olvass tovább

Lelket keresünk, nem testet

Egy szexkapcsolat is elképzelhetetlen érzések nélkül, hiszen még egy egyéjszakás kapcsolatba is keveredik érzelem. Képtelenség az érzelmeinket kontrollálni, és egyszer csak azt érzékeljük, hogy a szexkapcsolatunkba érzelmek keveredtek, és már alig tudjuk szétválasztani egy komolyabb elköteleződéstől.

olvass tovább

A szerelem, amiért megéri

Az érett szerelem az egyetlen, amiért megéri. Ez nem valami olyasmi, ahová csak meg kell érkezni, mint valami vendégségbe, és közös létünk működtetését, a felelősség súlyát a másik vállára helyezem.

olvass tovább

Szeretlek, csak nem úgy

Ha már elég ideje randizgatsz és több kapcsolatod is volt, akkor szinte egészen biztos, hogy hallottad, vagy mondtad már ki azt a gyomorszorítóan reális mondatot, hogy „szeretlek, csak nem vagyok beléd szerelmes.” De vajon mi lehet az az összetevő, aminek hiányában az egyik fél úgy érzi, hogy muszáj felégetni a hidakat és sutba dobni az amúgy „korrekt módon” szuperáló kapcsolatot?

olvass tovább

Az igazi szerelem nyomában: Amikor a szív mélyére tekintünk

  • 2024. szeptember 16.

A szerelem. Egy érzés, amelyet mindenki keres, de csak kevesen mernek igazán megélni. Az a fajta érzés, amely képes megrengetni az egész világot körülöttünk, elnémítja a zajt, és a lelkünk legmélyére tekint. De miért van az, hogy ebben az örvényben mégis annyian eltévednek? Miért félünk annyira átadni magunkat annak, ami igazán fontos?

olvass tovább

Az érzelmi megcsalás ugyanolyan, mintha szeretkeznél valaki mással

A kapcsolatunk azt gondoljuk vegytiszta, és lelki értelemben nem is vágyunk másra. Miért is tennénk, mégis az évek, a rutin, a ritkuló minőségi idő, a beszürkült hétköznapok kifelé fordíthatják a figyelmünket, ha engedjük. Valójában nem a helyzetet, vagy a társunkat unjuk ilyenkor halálosan, hanem önmagunkat, és nem is az a másik fél vonz, hanem az izgalmas, bizsergető érzés, hogy vele mások lehetünk, másnak, újnak élhetjük meg önmagunkat.

olvass tovább

A férfiak a rossz lányokat szeretik?

Milyen a jókislány? Unalmas. Kiszámítható, folyton készenlétben álló, kalaptartón bólogató cicamica, aki ritkán rendelkezik saját véleménnyel, és elvrendszerrel. Hagyja, hogy a társadalmi elvárások, és a külvilág véleménye határozza meg mindennapjait. A jókislányról lerí a bizonytalanság, és alacsony polcra helyezi magát, ezért kiszemelt lovagjának nem kell sokáig kaparnia érte.

olvass tovább

Egy kontrollmániás nem tudja mit jelent igazán szeretni

Aki irányításmániában szenved, az leginkább az élettől fél. Attól, hogy megszeretik, és hogy ő majd viszontszeret. Attól a pillanattól elveszíti a kontrollt, a valódi, egymásban feloldódó szeretetben ugyanis nem létezik kontroll. Az irányításmániás jól tudja ezt, mert ha végre megadja magát, akkor függeni fog, a másik szeretetétől, figyelmétől, elfogadásától.

olvass tovább

Így romboljuk le kapcsolatainkat, és engedünk el örökre értékes embereket az életünkből

Az elhallgatások, kételyek, ki nem mondott vágyak alattomosan hálózzák be kapcsolatainkat. Az elégedetlenség ott lappang közöttünk, de képtelenek vagyunk megosztani egymással. Egyszer csak elveszítjük a hangot, minduntalan eltévedünk az egymáshoz vezető visszaúton, elbeszélünk egymás mellett, a szavak félúton megbotlanak, el sem jutnak a másikhoz.

olvass tovább