Egy kapcsolat nem csak arról szól, hogy összeillünk-e?
És sosem azért tart sokáig, mert eleve elrendeltetett, hanem mert két ember úgy dönt, hogy nem adja fel! Addig csiszolja, addig alakítja, amíg valódi szeretetkapcsolattá́ érik.
olvass továbbÉs sosem azért tart sokáig, mert eleve elrendeltetett, hanem mert két ember úgy dönt, hogy nem adja fel! Addig csiszolja, addig alakítja, amíg valódi szeretetkapcsolattá́ érik.
olvass továbbTe számítasz. Az érzéseid validak. Azok az emberek, akik gúnyt űznek belőled, vagy elbagatelizálják a bizonytalanságodat, és alapvetően rád vetítik ki a saját problémáikat, azoknak az embereknek semmi keresnivalója nincs az életedben. Olyan emberekkel kell körülvenned magad, akik motiválnak, akik felemelnek és nem pedig lehúznak, akik inspirálóan hatnak rád.
olvass továbbHihetetlen számomra, még talán fel sem fogtam teljesen, hogy végleg vége van, elmentél. És veled együtt ment az a rengeteg sok rossz, káosz, könny, a napokig, hetekig, hónapokig tartó sírás, a pokol, az idegösszeroppanás, a lelkileg kimerülés, a fizikai-szellemi leépülés, az éjszakákon át tartó gyomorideg, a rengeteg sok csalódás, a hazug emberek, és az arcomat, szívemet forrón perzselő pokol, amit kaptam tőled, ami miatt oly sokszor a padlóra kerültem, mert egy idő után már elhagyott az erőm, és ami ahhoz vezetett, hogy feladjam.
olvass továbbEgy kapcsolat megszakadása is gyász, veszteség, és ugyanúgy végig kell vánszorognunk a lelki feldolgozás fázisain. A ránk szakadó magány jobban sajog, mint a fizikai érintés hiánya. Önostorozó lélekéheztetésbe kezdünk, ami szomorú, magányos cselekedet, és ha túl sokáig végezzük, életstílussá válhat, zsémbes, irigy, besavanyodott, rosszmájú embert formálva belőlünk. Pedig aki elment, nem vitte magával a napot. Nem kell a tükröket letakarni, és nem kell megállítani az órát az ő kedvéért. Számunkra nem állt meg az idő.
olvass továbbSokan gondolják, hogy a jót értékelni csak a rossz megléte miatt lehet. Hogy a jó meg a rossz kiegészítik egymást, mint a táska vagy a nyakkendő a ruhát. Példaként hozzák a fény és a sötétség kontrasztját is. De ahogy a sötétség nem ellentéte, hanem hiánya a fénynek, ugyanúgy a rossz is hiánya a jónak. A rendezetlenség vagy káosz sem ellentéte a rendnek, hanem a hiánya.
olvass továbbFeltehetnénk úgy is a kérdést, ahogy a tyúknál meg a tojásnál, vagyis mi volt előbb a bántalmazó egyén, vagy a nagy számban bántalmazó eszközöket elfogadó, a bántalmazás felett szemet hunyó társadalom? Majd feszegethetjük azt is, hogy a bántalmazott társadalom, mennyire van azzal tisztában, hogy bántalmazó is? Méghozzá erősen az, és észre sem veszi. Sem azt, hogy bántalmazott, azt meg végkép nem, hogy erősen bántalmazó.
olvass továbbVan egy igazság, amivel kevesen mernek szembenézni. Vannak olyan kötelékek az életünkben, amit szeretetnek nevezünk, valójában csendes paktumok az egyedülléttől való félelem ellen. A félelem ellen attól, hogy nem leszünk vágyottak, szeretettek. Ez a félelem, amit olykor szeretetnek álcázunk, sokkal erősebb, mint bármely bilincs.
olvass továbbSokszor elgondolkodom, hogyan tudsz úgy élni, hogy fogalmad sincs, mosolygott -e aznap a gyermeked? Volt -e mit ennie, vagy akár csak jól aludt-e?
olvass továbbVágy. Valaki vagy valami iránt. Veszélyes és alattomos, mert minél inkább nem akarsz róla tudomást venni, annál mélyebb éket ver a fejedben.
olvass továbbMa reggel sétáltam be a munkahelyemre, és láttam egy idős, bőven 80 év feletti párt, akik egymás kezét fogva indultak útnak a szomszéd háztömbből. Elgondolkodtam, hogy mindegy, hogy egészségügyi sétára vagy a napi bevásárlást elintézni indultak-e el, valamiért megmaradt bennük a vágy és az igény arra, hogy a mai napig egy testi érintéssel jelezzék önmaguk és a világ számára: mi egyek vagyunk, összetartozunk.
olvass továbbHányszor hallottam ezt a mondatot! Ma tudatosult bennem, hogy mit is jelent ez. Ki akar többet?
olvass továbbEgy felnőtt – felnőtt kapcsolat más. Ahhoz viszont, hogy képesek legyünk kellő érettséggel belemerülni, önmagunknak is elég éretté kell válnunk.
olvass továbbHa valaki arról beszél, hogy önismeretbe jár/önismereti könyveket olvas, dolgozik önmagával, sokan abba a tévképzetbe ringatják magukat, hogy ez az ember semmi mást nem csinál, csak ücsörög és könyékig dagonyázik a sérelmeiben. Pedig dehogyis.
olvass továbbVannak mondatok, amelyek nyomot hagynak. Nem azért, mert hangosak, hanem mert igazak. A szó nem eszköz, hanem erő. Közötte és mögötte dől el, mi marad belőlünk másokban.
olvass továbbA közös emlékeiteket nem tudod kitörölni a fejedből, mint ahogy őt magát sem tudod kiradírozni a szívedből, de van egy pont, ami után már nem lehet többet várni rá. Rá és arra, hogy végre jól szeressen.
olvass továbbNem értem az embereket. Hallom amit mondanak, látom amit cselekednek, de a szándékukat rendre félreértelmezem. Túlsúlyos állapotban hever a lelkem. Magába szívta a koszt, amelyet a hömpölygő szóáradat hozott magával. Kételkedem a józan ész hatalmában, az érzésektől mentes játszmákban.
olvass továbbA városnak saját tempója van. Aki kutyával él benne, előbb-utóbb megtanul lépést tartani vele – figyelni a fényekre, a zajokra, a pillanatokra, amikor a város és a kutya egyszerre mozdul. A biztonság nem parancsokból, hanem ebből a csendes összhangból születik.
olvass továbbAz örök kérdés, legalábbis ami az én mindennapjaimat képes rendszerint mérgezni, de azt gondolom, hogy mindenkinek az életében van legalább egy rendkívül közelálló ember, akinek sosem lehet-lehetett elég jó.
olvass továbbAmikor találkozol valakivel, te magad hívod meg magadhoz. Freud ezt írta: “Nem véletlenül választjuk egymást. Csak azokkal találkozunk, akik már léteznek a tudatalattinkban."
olvass továbbVannak olyan találkozások, amelyek hatnak ránk. Úgy igazán. Amikor izomból csapódsz bele a másikba és érzed, hogy ez most valami egészen más, mint amit korábban megtapasztaltál.
olvass tovább