A pozitív gondolkodás veszélyei
„Ha pozitívan gondolkodsz bármit megteremthetsz és mindent rendbe hozhatsz?” Hallottad már ezt? Neked működött? Csak őszintén….
olvass tovább„Ha pozitívan gondolkodsz bármit megteremthetsz és mindent rendbe hozhatsz?” Hallottad már ezt? Neked működött? Csak őszintén….
olvass továbbTúl szeretek, túl sokat adok és keveset kapok. Sokszor előfordul mostanában, hogy úgy érzem, nem azt kapom vissza, amit valakinek nyújtok. Vajon, miért van az, hogy az emberek hajlamosak túl sokat adni, még akkor is, ha lelkesedésük, támogatásuk viszonzatlan? Miért ragaszkodunk túlságoson is, ismerősökhöz, barátokhoz?
olvass továbbCsak ismerkedünk, csak barátok vagyunk, akik néha lefekszenek, meg a semmi komoly viszonyok. Mindenki egyre kreatívabb fogalmakba bújtatja be a csúf igazságot: nem vállalunk felelősséget, nem merünk egyértelmű döntést hozni.
olvass továbbSokat eszembe jut nagyszüleim két örökérvényű mondata mostanában. "Királynőnek, Király a párja." "Egy cselédlány akkor sem lesz úrinő, ha kalapot vesz."
olvass továbbRózsaszín köd, és mámoros érzések. Új izgalom, kihívás, egymás megismerése, és a beteljesedés. Két ember egymásra talál, és úgy érzik, együtt, a világot is képesek megváltani. Szerelmük örökké tartó boldogság forrása lesz.
olvass továbbSzeretjük szorítani egymás kezét. Nemcsak addig, amíg kifehérednek az ujjaink, hanem addig, amíg el nem törjük a másik kézcsontjait. Nem azért tesszük ezt, mert fájdalmat akarunk okozni, hanem inkább azért, mert így próbálunk meg szeretni.
olvass továbbMagadhoz ölelsz, mintha egy boxzsákot ölelnék. Megpihenek rajtad, de nincs megnyugvásom, az arcomat már nem érintem hozzád, feszítem a testemet, a lelkem is távol marad. Nincs bosszúvágy bennem, fehér zászlóval jöttem. Vajon hányszor emeltem már fel azt a zászlót, kifulladva, lihegve, belefáradva a hadakozásba? Nem akartad észrevenni, láthatatlan voltam, egy csöndes, lábujjhegyen járó, magányos, átkelni képtelen lélek a házadban.
olvass továbbHidd el, én is vártam. Nagyon sokáig vártam. Egy idő után azonban már éreztem, hogy kimerülök. Láttam a saját szememben. Éreztem a szívem mélyén. Próbáltam megőrizni ezeket a titkokat, de egy idő után elengedtem. Elengedtem, amikor már a saját hangomban is hallottam a fájdalmamat.
olvass továbbVajon mennyi mindent érezhetünk, amit még elbír a szívünk és lelkünk? Érezhetjük, azt amit nem is lehet? És miért érezzük azt, amit k****ra nem lehet?
olvass továbbAz elengedés sokszor nagyon nehéz folyamat, főleg ha olyan személyt kell elengedned, aki igazán közel állt hozzád. Egy-egy mérgező viszony az egész életedre, a mindennapok aprócseprő ügyeire is rendkívül negatív hatással lehet.
olvass továbbAz ember olyan alapvetőnek gondolja, hogy mindig ott van a szerelme, barátja, vagy a családja számára, és rögvest helytálló segítséget nyújt, ha arra éppen rászorul a másik fél. De biztosan olyan magától értetődő ez?
olvass továbbElőre szólok, kemény sorok következnek, különösen, ha te is érintett vagy. A kemény sorok mögött saját és kedves ügyfeleim által megosztott tapasztalat és tudás húzódik. Nem tudok beállni abba a sorba, ahol túlkedveskedéssel, túlzó megértéssel, támogatják az állapotban maradást. Helyette szeretnék mutatni mást. Ami működik. Ami gyorsan működik. Ha nem hiszed, próbáld ki.
olvass továbbA tudatos teremtés működik? Sokan misztikusnak tartják a manifesztációt, mégis egyre többen ismerik fel, hogy a gondolatok formálják a valóságot. Ennek egyik bizonyítéka AttilaTudatosTeremtes, Magyarország első hivatalosan hitelesített manifesztációs TikTok-fiókja. De mit jelent ez valójában?
olvass továbbMinden nap emlékeztesd magad, ha esetleg egy percre is elfelejtenéd, hogy te is ugyanolyan jó vagy, mint a többiek. Te is elég vagy. Nem kell mindig másokra hallgatnod.
olvass továbbSokan cipelünk olyan terheket, melyeket már rég le kellett volna raknunk. Melyek nem is a mi csomagjaink, vagy épp nem is mi pakoltuk bele azokat a nehéz téglákat. Ennek ellenére mégis olyannyira tudja nyomni a vállunkat, hogy akár éveken keresztül befolyásolhatja a döntéseinket. Hatással lehet a jelen, de még a jövővel kapcsolatos élethelyzetünkre is.
olvass továbbNagyon fázom. Huszonöt fok alatt meghalok. Nem csak simán fázom, hanem a csontjaimban érzem a hideget. Belemászik.
olvass továbbHa egy nő férjhez akar menni és „normális” párkapcsolatot, az a baj. Ha nem akar férjhez menni és klasszikus párkapcsolatot, az a baj.
olvass továbbFelnőtt életünk mókuskerekében annyi helyen és annyi szerepben kell helyt állnunk, hogy némely színésznő sem játszik el annyi szerepet élete során, mint mi. Néhanap van, hogy este csak be esem az ágyba, és végig pörgetem az agyamban, vajon mindenhol mindent jól csináltam –e? Tuti nem felejtettem el semmit? Átnéztem a gyerek házi feladatát? Elküldtem azt a prezentációt? Felhívtam, akinek két napja ígértem, hogy vissza hívom?
olvass továbbMost úgy írom ezt a bejegyzést, mintha gyermekem születne vagy minimum férjhez mennék. Annyira vártam ezt a pillanatot. Hónapok óta nem volt egyetlen olyan érzés amiből tudtam volna merítkezni. Nem történt gyakorlatilag semmi, ami megmozdított volna és ezt mindig rossznak gondoltam.
olvass továbbNem. A legtöbben inkább másokat cseszegetnek helyette. És velük bizony, annak is meggyűlik a baja, aki minden erejével igyekszik a saját útját járni. Úgy tűnik legalábbis, hogy kishazánkban még mindig ez a virtus dívik. Pedig ép ésszel felfogni nem nagyon lehet (legalábbis, eddig nekem még nem sikerült), hogy a fészkes francba tud örömet okozni valakinek az, ha porig alázhat másokat? Miért attól nő az egója, hogy a másikat maga alá gyűrheti? És egyáltalán, miért érzi bárki is felsőbbrendűnek magát a többieknél?
olvass tovább