Életvirággal a szívemben
Belevágok a közepébe: igen, elsétáltam a szakadék szélére. Na, nem sietősen, viszont apró, félelmetesen biztos léptekkel. Tudattalan talán, s a lélekölő történések ellenére is, mindig bizakodóan.
olvass továbbBelevágok a közepébe: igen, elsétáltam a szakadék szélére. Na, nem sietősen, viszont apró, félelmetesen biztos léptekkel. Tudattalan talán, s a lélekölő történések ellenére is, mindig bizakodóan.
olvass továbbBevettem a leszarom tablettám, és engedem, hagy fröcsögjön csak az egom, néha arra is szüksége van az embernek, hogy megszabaduljon az elfojtott indulatoktól, ez kevésbé mérgező, mintha bent tartanám, mert az lassan őröl fel. Néha már csak legyintek, és keserű-édes mosoly ül az arcomra, sokszor volt már így. Hányszor járjuk még ugyanazt a táncot, ismétlő lépésekkel? Egyet előre, kettőt hátra. Olyan kimerítő, olyan távoli már a cél, be kell lássam, hogy máshová is vezethet ez az út, nem biztos, hogy arra, amit egykor kettőnknek reméltem.
olvass továbbNeked nem. Tudod, megváltoztunk. Te is, én is. Régen még érdekelt megbántasz-e, átkopogsz-e cipőtalpaddal a lassacskán betonná dermedt szívemen. Ki akartál engesztelni, bebizonyítani nekem, hogy te nem vagy rossz ember.
olvass továbbMég nem vagyok kész. És te? A szomszéd néni, aki a botjára támaszkodva botorkál? Az unokatesód vállalkozó haverja? Tudod, aki esténként mindig sörözgetve osztja az észt.
olvass továbbSzomorú tendencia, de lassan semmire sem szánunk igazán odaforduló, minőségi időt, a huzamosabb ideje együtt élő párok napi tíz percnél többet nem kommunikálnak, az odavetett mondatokat a fürdőszobából, a tévé, vagy a számítógép elől kiabálják át egymásnak. Nincs idő. Nem jut idő valódi odafigyelésre, nincs idő előjátékra, és nincs idő a felszabadult, mindkét félt ellazító, felkorbácsoló, harmonikus szexre.
olvass továbbGondolkoztál már azon, mik egy kapcsolat határai? Mi értelme a monogámiának, mit szabad és mit nem elsietni egy párkapcsolatban? Vajon a valóságban is ugyanazok a szabályok élnek, mint amiket a filmvásznon látunk?
olvass továbbA legtöbb ember életében legalább egyszer találkozik azzal az érzéssel, hogy nem érdeklődik a férfi/nő iránt, így maga a szexualitás iránt sem. Számos életvitelbeli stresszor állhat ennek a folyamatnak a hátterében, melynek egyik faktora a csökkent libidó érzete, a végeredmény pedig hosszabb távon, egy aszexuális periódus.
olvass továbbNevetséges lenne tagadni, hogy nincsenek piszkos ügyeink. Vagy csak egyszerűen részeink, darabkáink, melyek nem kristálytiszták.
olvass továbbMég mindig nem érkezett el a kóbor királyfi fehér lovon? És miért valótlan facebook profillal jelentkezik? Miért fullad katasztrófába minden egyes találkozás? És miért nem jelentkezik a férfi a randi után, de leginkább soha többé? Az, hogy sor kerül-e következő találkozásra, nagyban függ a személyes szimpátiától, a „kémiától”, vagyis a vonzódás megmagyarázhatatlan, színtiszta vegytanától, amitől pattognak a szikrák, és lúdbőrözik a test.
olvass továbbAz elmúlt időben azt vettem észre, hogy mindenhol mindenki komoly kapcsolatot keres. Ez a mondat úgy dobta el a hitelességét, akár egy vetkőző nő a fehérneműit és használtan, koszosan ám még jó állapotban hever a szennyesben.
olvass továbbValójában most először vagyok igazán egyedül. A napokban döbbentem rá arra, hogy az elmúlt jó néhány évben szinte mindig volt valaki mellettem valamilyen formában. Nem mindig tényleges párkapcsolatot értek ez alatt. Sokszor csak amolyan együtt is, meg nem is kapcsolatok voltak ezek.
olvass továbbKívülről minden másnak tűnik. Sokszor hisszük el, hogy ez nem így van, pedig valahol egy magasabbról érkező, objektív szemüvegen keresztül mi is megláthatnánk mindazt, amiről szól is ez az egész.
olvass továbbMég szűrődik be a nappali fény a redőny apró redőin át. Mindig is látni akartam a reggeli nap első sugarait. Ahogyan az arcát is minden reggel látni akartam. És most, hogy megkaptam, mégis kongok belül.
olvass továbbSokan hiszik azt, hogy dönteni könnyű. Egészen addig, míg ők kerülnek választás elé. Amikor önmagunkat kell megoldanunk, ha a döntés a mi vállunkat terheli, a dolgok megváltoznak.
olvass továbbEgy kis idő után megtanulsz elsétálni azokból a kapcsolatokból, melyek nem voltak soha igazán a tieid. Idővel megtanulsz megszabadulni azoktól, akik nem voltak jók hozzád.
olvass továbbEmlékek. Milyen jó érzés is, amikor vissza tudunk emlékezni egy-egy jó pillanatra, vagy akár rosszra, hiszen nem baj, ha az is volt, az életünkhöz hozzá tartozik. Bátran kell vállalni.
olvass továbbJaj, ne légy már annyira naiv! Ne már, ez rém unalmas, most tényleg megint, újra, az ész vezérelte „én tudom” hozzáállás győzedelmeskedik a szív felett? Amíg az ész lehet szívtelen, addig miért ne lehetne a szív esztelen? Miért kell mindig racionálisnak lenni? Csak egy kicsit lazítani, meglátni mindenben a jót, elhinni, hogy az élet szeret.
olvass továbbTávolról szeretni sose volt egyszerű feladat, akár csak másik városból, akár másik országból. Rengeteg kitartást, odaadást és türelmet igényel, de nem lehetetlen. Sokat lehet tanulni belőle, főképp az önfegyelemről és arról, hogy mekkora erő lakozik benned és egy ilyen kapcsolatban.
olvass továbbAnya, apa vagy a nagyszülők. A néni a közértben, a szomszéd vagy a postás. A tanárok, a nagy bölcsek , az igazi költők. Ki az aki tudja mi a boldogság mind közül? Ki tanítja meg nekünk, hogyan kell boldognak lenni? Az a nagy helyzet, hogy senki nem tudja pontosan. A boldogság mindenki számára egészen mást jelent, így nem mondhatjuk meg senkinek, hogy mitől lehet igazán boldog.
olvass továbbPár napja ünnepeltük a szülinapom. Ez egy olyan alkalom, amikor szeretem átgondolni, hogy mit is hozott az eltelt egy év, és ennek a fényében milyen új célokat tűzzek ki. Ez az év sok felismerést hozott nekem a bennem működő női és férfi energiáimról.
olvass tovább