Dolgok, amikre még van időd
Ülj le szépen mellém. Remélem megengeded, hogy feltegyek számodra pár kérdést. Ígérem, nem fogom sokáig húzni a drága időd. Hidd el, nem lesz időpocsékolás.
olvass továbbÜlj le szépen mellém. Remélem megengeded, hogy feltegyek számodra pár kérdést. Ígérem, nem fogom sokáig húzni a drága időd. Hidd el, nem lesz időpocsékolás.
olvass továbbTe is biztos, érezted már, hogy vannak dolgok az életben, amelyek egyszer nagyon könnyen jönnek, mondhatni az ölünkbe csöppenek, viszont van, hogy hiába szeretnénk valamit, és még teszünk is érte, küzdünk, harcolunk, mégsem jön össze. Sajnos ez az élet rendje.
olvass továbbAz előző évet összegezve bizonyára sokan sok mindent megbántunk, de talán a legnagyobb hiba, melyet bármelyikünk is elkövethetett, hogy nem volt elég hálás, és az önsajnálatba temetkezett.
olvass továbbKedves 21. század ugye tudod, hogy nem könnyíted meg a dolgunkat? Sikerült a legfurcsább életet létrehoznod számunkra. Agy nélküli emberek és érzések nélküli kapcsolatok.
olvass továbbTe ott, aki nehéz szívvel, megtört lélekkel úgy érzed, hogy még mindig egy helyben toporogsz! Fontos, hogy képes légy másképpen látni, kicsit máshonnan megközelíteni, tágítani a nézőpontod.
olvass továbbA bakancslistám megvalósítható pontjai között előkelő helyen áll az étteremlátogatás egyedül. Régóta vágyom rá, hogy ellátogassak egy étterembe, ahol bármit választhatok kedvemre, úgy, annyit és azt ehetek, amennyit éppen szeretnék. Másik nagy vágyam egy, a francia filmekből ellopott pillanat: a reggeli napsütésben kint ücsörögni egy csendes kis kávézó teraszán, eszpresszót szürcsölgetve könyv, laptop, vagy bármiféle figyelemelterelő eszköz nélkül – egyedül, mintha magammal randevúznék. A fejemben már meg is fogalmazódtak a tényleges egyedüllét, a magammal randizás pozitív hatásai.
olvass továbbNéha már-már szürreálisan sokat számít, ha valaki ténylegesen letesz valamit az asztalra, ha szemmel látható, esetleg még kézzel is fogható a sikere, elért eredménye. Érthető, hogy alapvetően ehhez kötjük az elismerést, az alázatot, és a hajlandóságot a tőlük való tanulásra. Mert bizonyította az a valaki, hogy nem csak vizet prédikál, hogy valójában van mögöttes tartalma, meg van a miértje, és ténylegesen bízhatunk benne. Hogy lehet tőle tanulni, sőt érdemes, hiszen minden szava értékes és értelmes.
olvass továbbAmikor rád nézek, és azt látom a szemedben, hogy nem tartasz túl sokra, hogy az értékeimet nem veszed észre, hogy minden tettemet kételkedve nézed, nos, ilyenkor elgondolkodom, hogy a szerelmes érintéseid mennyire őszinték. Hogyan lehet két ennyire ellentétes érzéssel fordulni a szeretett nő felé?
olvass továbbNem alakul ki magától, nem éred el szigorral vagy szabályokkal, de van egy recept, néhány olykor nehezen beszerezhető összetevővel, és a benned rejlő készséggel. Mindez karnyújtásnyira tőled, ott van benned és a gyermekedben.
olvass továbbNincsenek illúzióim azzal kapcsolatban, hogy neked is óriási a fájdalmad. Ahogyan én neked, úgy te is a szemembe mondtad. Ketten együtt, elkezdtük a terápiát, megkezdtük a gyógyulást – ezzel pedig életembe engedtem a fájdalmat.
olvass továbbAlapvető, hogy ott van a kölcsönös vonzalom, a közös értékrend, az előremutató célok, és egy összeegyeztethető élet. A nagy szerelem. De összeér a lelkünk is? Tudok előtted bármiről, szégyenérzet, tabuk, félelem nélkül beszélni? Te vagy az, akit tényleg nekem szánt az élet?
olvass továbbAnnyi ideje vagy egyedül, hogyan nem őrültél még meg, hogyan tartod össze magad? Mondjam, hogy sosem voltam egymagam, hogy sosem voltam még jobban és boldogabban? Hogy vagy ezer mini kapcsolatom volt és van? Könnyen mosolyogtam, és könnyen sétáltam kézen fogva – megéltem éveket hónapok alatt, pár perc volt a boldogságom, de olyan is volt, hogy hetekig tartott a szomorúságom.
olvass továbbMit akarsz még? Nem volt elég? Nem adtam elég esélyt? Nem csináltam mást, csak kerestem a jót benned, próbáltam keresni a miértedet és megérteni az életedet. Annyira feleslegesen tettem, de tényleg. Egyáltalán nem érdemelted meg.
olvass továbbLapul pár szerelmes levél a fiókodban, cikázik néhány fájdalmasan kimondott, és kegyetlenül kimondatlan gondolatfoszlány a fejedben. Őrződ az emlékeidet. De hogy minek? Mert van egy beteljesületlen a zsebedben? Egy beteljesületlen szerelem?
olvass továbbKár, hogy nem tanítottak meg minket arra, hogy a dolgok mögé lássunk. Sajnos ebben az egyéni imádat kultúrában nem látjuk a tágabb összefüggéseket, és nem is mondják el nekünk.
olvass továbbA héten volt szerencsém részt venni egy előadássorozaton, ahol sikeres magyar üzletasszonyok fejtették ki a véleményüket olyan kérdésekben, amelyek minden, különösen versenyszférában dolgozó nőt érintenek. Karrier vagy magánélet? Összeegyeztethető-e a kettő? És ha igen, mely belénk kódolt szerepekről kell lemondanunk érte? Hogyan boldogulhat egy törékeny nő az üzleti életben?
olvass továbbAzt éreztem, hogy egyedül vagyok, úgy, ahogyan még soha életemben ezelőtt. Nehéz volt eldönteni, hogy az életem legboldogabb, vagy legszomorúbb pillanata volt. Mert éjszakákon át itattam az egereket, szenvedtem miatta eleget. Képtelen voltam látni, hogy miért kell ennyire egyedül lennem, miért morzsolódik le, és tűnik el mindenki körülöttem.
olvass továbbRokonlelket találtam benned - megtaláltalak, pedig még csak nem is kerestelek. A hazádba utaztam egy hónapra: a közeledben éltem, mégis csak az utolsó napokban ismertelek meg. Nem volt sok időnk, főleg két idegen számára nem lehetett elég az az idő, amit végül együtt tölthettünk. Szerencsénkre nem voltunk idegenek – mert kicsit olyan volt, mintha már ezer éve ismernélek.
olvass továbbFelnőttünk. Sok mindent tapasztaltunk. Adtunk, kaptunk és csalódtunk. Hittünk abban, amiben nem lehetett és hiába hittünk, kiderült nem volt érdemes. Vándoroltunk és jártunk úttalan utakon. Szerettünk.
olvass továbbMár éppen elhittem, hogy vége: vége van a gyötrelmes, pihenéstől mentes, forgolódással teli éjszakáknak. Az olyanoknak, amikor nem tudom csitítani magam, amikor képtelen vagyok kikapcsolni az agyam.
olvass tovább