Férfivé válni
Férfivé válni nagyon egyszerű, de az elvárások világában mégis nehéz. Annak nehéz, aki elfelejtette az ősi ösztöneit és alkalmazkodott a kollektív illúziójához, annak minden mocskosságával együtt.
olvass továbbFérfivé válni nagyon egyszerű, de az elvárások világában mégis nehéz. Annak nehéz, aki elfelejtette az ősi ösztöneit és alkalmazkodott a kollektív illúziójához, annak minden mocskosságával együtt.
olvass továbbEgy napon felébredtem, és rájöttem, hogy évek óta, életek óta nem haladtam a feladatommal. Mindenem meg van, boldog, sikeres életet élek, és úgy érzem, hogy már mindent elértem. A célkitűzéseim rég a kezemben vannak, így nem igazán érintenek meg mások, akár a világ problémái.
olvass továbbVégre a karjaidban tartottál, végre úgy történt, ahogyan szeretted volna. Mégsem változtál, mégsem változtattál. Miért gondolod, hogy így maradni tudok? Boldogtalan vagyok.
olvass továbbMondd, hova tűntek az érintéseink, miért tűntek el egyáltalán? Ugyanúgy szükségünk van rájuk, pont úgy, mint a legelején. Amikor még természetes volt, amikor még ösztönösen nyúltam a kezed után, és te az enyém után.
olvass továbbValakinek a tiszteletét kivívni nem könnyű. Különösen nem ebben az elhanyatló, és nem éppen javuló tendenciát mutató világszemléletben. Azonban a tisztelet egymás iránt mégis alapköve annak, hogy boldogok legyünk a másikkal.
olvass továbbVáltozunk. A körülmények, a tapasztalatok mind formálják a jellemünk. A változás olykor szépen lassan, szinte észrevétlenül simul bele az életbe, olykor drasztikusan ront be. Este a szerelmünk karjaiban térünk az álmok országába, reggelre pedig egy új ember mellett ébredünk.
olvass továbbMindig azt szerettem volna, hogy tisztán és őszintén beszéljenek velem, gátlások nélkül, lényegre törően. De amíg én is kerülgettem adott témákat, elvesztem a tapintatosságban, nem azt kaptam, amire vágytam. Senki nem beszélt velem nyíltan, senkivel nem volt meg az a bizalom, hogy csukott szemmel, nyersen kimondhassunk egymásnak bármit. Erre vágytam, így elkezdtem csinálni. Tisztán és nyersen beszéltem - nem kellett sok hozzá, hogy ez visszatérjen hozzám.
olvass továbbAz úton, amin járok, sokszor elvesztettem már azt a nőt, akit magamban gondosan nevelgetek. Belezuhantam a hétköznapokba, nem éreztem azt a csillogást a szememben, a kisugárzást, a vibrálást magam körül. Ami miatt egyébként magabiztosan az utcára tudok lépni, ami miatt széles a mosolyom, éppen ami miatt imádok nő lenni.
olvass továbbNe gondold túl, ne tekerd össze-vissza, ne akard megtervezni – engedd, hogy történjen. Illetve, hogy történhessen. Úgy áramlik az életedben az, aminek áramolnia kell, hogy akár engedhetnéd is. Hagyhatnád azt a fene nagy ellenállást, ami benned van. Mi lesz ezután? Hogyan számolok el ezzel? Ez mind a jövő gondja. Ha gond lesz belőle egyáltalán.
olvass továbbNem számítottam rád, meglepett az érkezésed, a pimaszul rabul ejtő, fürkésző, kedves tekinteted. Szürke egemre szivárványt, napfényt varázsoltál, hosszú idő után, magányos szívembe melegséget, bizalmat árasztottál. Egy együtt töltött éjszaka után, búcsúcsókkal és egy öleléssel útnak indultál.
olvass továbbSzóval, Te mire vágysz, társra vagy szolgálóra? Persze, persze, társra, nem vagyok én olyan önző! – mondod. Tényleg? No, nézzük! Miért szeretnél társat és milyet szeretnél?
olvass továbbNekem is fontos, én is küzdenék. Rád szeretném szánni az időt, energiát pakolni a kapcsolatunkba, megmenteni. Eszembe se jutott idáig, hogy elereszteni téged, opció. Kételkedtem sok mindenben, de ebben sosem.
olvass továbbNem volt nehéz elkezdeni, beépíteni a mindennapjaimba, és rendszeresen, mint szokás, hálát adni. Annyit elmondhatok, hogy amióta hálásan fekszem, teljesen megváltozott az életem.
olvass továbbTapintatnak hívják, meg még sok mindennek, de lehet, hogy csak szeretetbe csomagolt félelemről van szó – félelem a másik embertől és annak reakciójától. Sokszor jó szándék vezérel, sokszor ez tűnik helyesnek, sokszor választjuk ezt. Ugyanakkor sokszor dobnám el jó messzire.
olvass továbbAmikor valaki tele van elfojtott, ki nem mondott kisebbrendűségi érzéssel, ezt önmagában nem tudatosítja és nem törekszik önmaga megerősítésére....nos ilyenkor öntudatlan kompenzációképpen elkezdünk olyan embereket és helyzeteket keresni, amikről úgy érezzük, hogy emeli az értékünket...Például sikerek a másik nemnél, hódítások...Annak, aki megteheti...
olvass továbbNem lehetek veled, és ez a legkevésbé szomorú felismerés, amire juthattam. Mondhatni a legszerencsésebb, mert már az elején tudom. Tudom, hogy nem leszünk jók egymásnak, hogy értelmetlen szétszednünk egymást. Miért bántanálak, ha egyszer szeretlek?
olvass továbbAnnyi éven át vártam a bizonyos igazit. Voltak nagy csalódások, egyoldalú kapcsolatok, átverések. Hitem töretlen maradt, néha napján elbizonytalanodtam, tagadhatatlan, de mindig visszatért a szívembe a remény.
olvass továbbMinden tetteddel alkotsz és rombolsz. Hosszú életet akarsz, és túleszed magad. Barátságot akarsz, és kihasználod a másikat. Lelki békére vágysz, de egy nyugodt percet nem hagysz magadnak egész nap, amikor leülnél meditálni. Vagy nem is meditálni, egyszerűen csak élvezni a csöndet. Hűséget szeretnél, és csalsz.
olvass továbbÉrzelmeid, értelmed paravánja mögött ott lapul a hamis énképed, vagyis az egód. Az ego az álarc, amely mögé elrejtőzöl, mert elhiteti veled, hogy félned kell a környezettől, és azt is, hogy ő lesz a védelmeződ a világban. Mivel az egó nem a valódi lényed, hanem egy szélhámos, ezért félelemben él. Folyamatosan elismerésre, visszaigazolásra és hatalomra vágyik, amit a legjobban úgy tud megkapni, hogy uralkodik rajtad és irányít téged.
olvass továbbFelöltözök csinosan, adok magamra. Kilépek az utcára, és szépnek érzem magam. Sugárzó arccal sétálok, és azt érzem egy pillanatra, hogy minden kerek. Aztán elmegy mellettem egy csapat, és fütyülnek, hozzám is szólnak, akár ízléstelen dolgokat. Hirtelen megbánom, hogy szoknyában indultam útnak. Megyek tovább, de már nem vagyok olyan nyugodt. Folyton húzogatom a szoknyám alját, mintha nem lenne elég hosszú. Pedig az.
olvass tovább