Meg tudsz bocsátani magadnak?
A hibáink, amikből tanulunk jobb esetben, talán. A hibáink, amik emlékeztetnek arra, hogy mindennek két oldala van. A hibáink, melyek idővel kirakják előttünk kövekkel a helyes utat.
olvass továbbA hibáink, amikből tanulunk jobb esetben, talán. A hibáink, amik emlékeztetnek arra, hogy mindennek két oldala van. A hibáink, melyek idővel kirakják előttünk kövekkel a helyes utat.
olvass továbbKikérem a véleményedet, mert fontos nekem, és általában figyelembe is veszem. Azért kérdezlek, mert sokszor helyettem is látod, hogy mi a jó nekem, így bízni is képes vagyok benned. Kiérdemelted.
olvass továbbGyakran maga a tény, hogy már végig csináltad az egész ismerkedés-randizás-házasság-(gyerekek?) kört, lehetséges, hogy afelé viszi a gondolataid, hogy be kellene nevezned a „második körre” is. A válás utáni randizás azonban ijesztő lehet elsőre. Van akinek már a gondolat is. Egy 2014-es kutatás szerint az elvált nők nagyjából 50%-a nem akar újra megházasodni. Az igazat megvallva: nem is kell!
olvass továbbTegyük fel, hogy beleszerettél. Megláttad, és olyan gyorsan zuhantál, hogy egyszerűen nem volt kiszállás. Küzdöttél, és próbáltad másképpen látni. Nem látni, és nem érezni, ami a szívedet őröli. Kiverni a fejedből, ez az elsődleges cél: hiszen párja van, foglalt, semmiképpen nem lehet a tiéd. Nem vagy te ilyen ember - pontosan tudod, hol húzódik a határ a helyes és helytelen között. De mégis mit kezdj magaddal, amikor a látszólag helytelen érződik a leghelyesebbnek?
olvass továbbEz a mondat önmagában is tartalmaz minden olyan tényezőt, amellyel hosszútávon boldogtalanná tehetjük önmagunkat. De az emberi természet ego vezérelt részei nagyon sötétek, és gyakran átláthatatlan sötétséget borítanak az életünkre, arra, amely igyekszik a fényesség és teljesség felé.
olvass továbbPár nappal ezelőtt kaptam egy rossz hírt…Egy hozzám nagyon közel álló család elvesztette egy szeretett családtagját. Nekem nem volt rokonom a bácsi, de ismertem, kedveltem, és közel állt a szívemhez. Mostanra megtudtam, mi történt pontosan, és nagyon elszomorodtam.
olvass továbbNem gondolkodom túl sokat az elmúláson, és azt hiszem, ez így egészséges. De eszembe jut, amikor elalvás előtt félre ver a szívem, és azon aggódom, hogy ha most elalszom, akkor vajon felébredek-e valaha. Gondolkozom rajta, amikor túlpörgetem magam edzés közben, és levegőért kapkodva az ájulás szélén állok, vagy amikor nem érzem magam biztonságban. Akkor, amikor szétszórt vagyok, és gondatlanul lépek le az útra, amikor nem nézek körbe, vagy amikor a lépcsőn felérve mögöttem esik le, és törik ripityára a lámpabúra.
olvass továbbEljárt az idő felettem - megőszültem, görnyedtebb lettem, ráncok tarkítják a testem – de kincsekkel teli a szívem. Sok mindent láttam, sok mindent megéltem, egyre csak teljesebbé váltam. Bölcs talán azért vagyok, mert jártam már arra, amerre te jársz most.
olvass továbbÉletem során találkoztam sok-sok emberrel. Végighallgattam mindenki problémáját, az enyémmel nem foglalkozva. Rájöttem, hogy szeretjük magunkkal elhitetni, hogy rosszabb már nem lehet, ami később bebizonyosodik, hogy nem így van.
olvass továbbAmikor végre megérkezik az az ember, akit olyan régóta vársz – tudatosan, vagy tudat alatt – leírhatatlan a vele érkező boldogság is. Mindegy, hogy egy régi ismerősről van szó, vagy egy számodra még ismeretlenről: vártad az érkezésüket, mert dolguk van veled.
olvass továbbEz az a dolog az életben, ami mindig sokat ér. Nem veszít az értékéből és soha nem lesz senkinek sem több belőle, mint bárki másnak. Nem áldozzuk senkire, aki nem érdemli meg. Ez után kapjuk a fizetésünket, hiszen órákra vásárol meg minket, vagyis a munkánkat a munkahelyünk.
olvass továbbMár nem egyértelmű, hogyan is nem szól ez rólam, hogy miért vettem olyan könnyen, hogy miért is kellene jól lennem, jól kezelnem. Végre mosolyogtam, végre vártam valamit. Végre készen álltam. Jöjjön bárki, hozzon bármilyen csomagot, legyen bármilyen állapotban. Befogadó voltam, fejest ugrani is készen álltam. Ekkor jöttél Te – megcsalással fűszerezve.
olvass továbbElveszünk a kötelezettségekben, folyton alkalmazkodunk mindenhez és mindenkihez, miközben elfeledkezünk a saját szükségleteinkről. Végül ott állunk zavartan, lelkileg és fizikálisan kiszipolyozva, mert nem értjük, hogyan kerülhettünk önmagunktól mérföldes távolságra.
olvass továbbEgy önmagában felélesztett igazi erőt élő férfi, nem tud megmaradni a nem megélt, erős női energiák nélküli nővel.
olvass továbbMinden család egyedi a saját módján, mindnek vannak érdekességei, fura szokásai, nem megszokott dolgai. Sok család ezen felül is különleges – nap, mint nap komoly feladattal néz szembe, cipeli valaminek a súlyát, helyt áll, bármilyen körülményről is legyen szó. Nem kell messze menni, hogy ilyen családokat találjunk, mert ott vannak a szomszédban, vagy az utca túloldalán. Mégis annyira természetesek, annyira beletanultak az adott élethelyzet adta feladatokba, hogy egy kívülállónak ezek nehezen szúrnak szemet.
olvass továbbAzt gondoljuk, úgy érezzük, hogy nekünk majd sikerül, és mi leszünk a kivétel. Sokszor tényleg ezen múlik, sokszor tényleg ez az a plusz, ami végül változást generál. Megmentenénk a családunk, a barátunk, a szerelmünk, mert hisszük, hogy ránk másképpen reagálnak majd, hogy mi leszünk a megoldás, illetve a megoldáshoz vezető út. De nem menthetünk meg mindenkit. Főleg olyasvalakiket nem, akik valójában nem is szeretnék, hogy megmentsék őket.
olvass továbbMinden nap sminkelem magam – bár nem kell valami nagy sminkre gondolni. Nem takarja el az arcom, nem rejti el az igaz részeim, de kiemeli az előnyöseket. Elégedett vagyok magammal kencefice nélkül is, ugyanakkor szeretem kihozni magamból a legtöbbet, akár hétköznapokon, akár különleges alkalomadtán. Ugyanez igaz az öltözködésre, minden külső dologra.
olvass továbbSétáltam az utcán, és én voltam a szerelmes pár velem szemben. Mindkettejük egyszerre. Az, aki kicsit jobban szereti a másikat, és az, aki valójában még magát keresi. Én voltam a kislány a zebránál, aki csillogó szemekkel nézett fel az Édesanyjára. És az Anya, aki látta őt felnőni, aki az egész világot meg akarta neki mutatni. A veszekedő pár a boltban, a sértett és a védekező egyszerre. Én voltam a keservesen síró csecsemő, és a magányosan olvasó, fáradt férfi. Mind én voltam, vagyok, vagy leszek.
olvass továbbGondolataidnak hatalma van. A gondolataid a sajátjaid, te teremted meg őket.
olvass továbbElmúltak a húszas, harmincas éveim, és úgy érzem, elfelejtettem kiélni magam. Még mindig van, amit nem próbáltam, amire és akire kíváncsi vagyok, de a jelen élethelyzetemben ezek elérhetetlennek tűnnek számomra. Mert elmúlt az egyetem, elmúlt a könnyed, kötetlen ismerkedés korszaka, és már le is tettem a voksomat valaki más mellett.
olvass tovább